Luna ( Ez a javítatlan verzió)

Luna:

Szilfek:

A szilfek a Levegõ elemével állnak kapcsolatban. Aktivitásuk a felhõk gyülekezésében, a hópelyhek formáiban és minden növényzet növekedésében, fejlõdésében tükrözõdik. A szél szellemei és számos görög legenda, mítosz forrásai. Az elementálok közt a szilfeknek van a legmagasabb rezgésük, így képesek tetszés szerint átutazni a dimenziókon.

A szilfek uralkodója Paralda. Noha alapvetõen a levegõ teremtményei, a szilfek a magas hegyek tetején laknak. Legenda szól arról, hogy az emberhez a barlangokon keresztül beszélnek és az õsi orákulumok hangjai õk.

Szilfek kapcsolatban állnak az emberi elme aktivitásaival. Befolyással tudnak lenni ránk és inspirálják az ember; gyakran gyülekeznek a költõ vagy a mûvész körül, hogy elmondják spirituális szépségük belsõ vízióit. Általában az embereknek klasszikus tündér képében jelennek meg.

A szilfek aktívak, gyors mozgásúak és beszédûek. Okosak és intelligensek, de körmönfontak lehetnek kifejezésmódjukban. Természetük szerint a szilfek zárkózottak és elkülönültek. Hívható segítségük az alkotás vagy olyan dolgok miatt, amik kapcsolatban állnak az intelligenciával és az elmével, vagy az intellektus termékeivel.

Mily rég történt,hogy emberrel találkoztam. Jared volt az utolsó. Az őrült festő.A színeibe halt bele őszintén.
Egész álló nap a házában lévő szobákat festette.Újra meg újra meg újra. Nekem tetszett a monotonsága, ezzel együtt  elragadó képeket festett a falakra. Ó-Jared a jó öreg Jared.
Egy éve én még ott ültem a szobájában és alkottam vele. Majd egyik napról a másikra egyre rosszabbul lett, nem tudtam miért. Rájöttem.Ő mindent ki akart festeni.Magát kívülről-belülről. Oly be szép halál egy festőnek ki festékmérgezésbe hal bele.. De kár volt érte.

Ő ott állt egy fa mellett a fényképezőgépével fókuszált valamire.Bár nem értettem innen,hogyan láthatja.Még az én szuper érzékeny szememnek is alig volt kivehető. Egy csíkos hátú mókus volt. Szóval természetfotóssal van dolgom.-gondoltam magamban.
És egyszer csak azt vettem észre,hogy engem bámul és a fényképezőjét rám irányítja.
Megijedtem, amilyen gyorsan csak tudtam ugrottam fáról fára.Csak ne hogy észre vegyen könyörgöm Lémosznak Csak Ne-
Padarla büntetése kibírhatatlan lenne.
Mert egy titka van a szilfeknek: Csak azoknak mutatjuk meg magunkat akik teljes valójukban hisznek bennünk. A tiszta lelkű halandóknak..

A rózsákat könnyeimmel öntözném, hogy érezzem töviseik fájdalmát, szirmaik szenvedélyes csókját..."

Kitekintett a komor éjszakába, váratlanul előbukkant a felhők mögül a hold és fényes, jóindulatú ábrázata mintha azt súgta volna: "Vigasztalódj, kedves lélek! A felhők mögött mindig világít a fény!"

Gabe barátnőmtől kaptam:)

Annyira tetszik!

Moonlight in the Forest.

A nevem Gabe. A történetem szomorú, vagy boldog ez döntsd el te.

Kiléptem a ház ajtaján és szembe találtam magam egy fenyőerdővel.Már 3hónapja lakunk Kanadában, de még mindig nem tudtam megszokni ezt a sok fát.
Hátamra vettem a gitárom és neki vágtam a rengetegnek.pár percnyire (sétára) volt a háztól a törzshelyem.egy hétköznapi farönk de nekem a menedéket jelenti.lassan elballagtam odáig,a lábam alatt recsegtek a fenyőtüskék és útközben tobozokat rugdostam.Közeledik a tél.Vajon hova fogok kiülni ha mindent hó borít?
Leültem a szokásos helyemre és csak nézelődtem,hogy hogy lehet ilyen gyönyörű a természet.A Napsugár áthatolt a fenyők között és csíkokban bevilágították az erdőt,a fákon zöld moha nőtt és a közelben forrás csobogott.
És ekkor a fejemre esett valami,majd le az ölembe. Egy makk. A felettem lévő fáról egy mókus tekintett le bosszúsan.
-Látod Gabe-mondtam magamnak-nem is vagy olyan egyedül.
Elővettem a gitárom és dalba fogtam. Ilyenkor ismét Angliába éreztem magam,a forgalmas Oxford Street-et jártam és a Soho utcáit.Hiányzott a nyüzsgés,hiányoztak a barátaim.
Kint ültem még sötétedésig,majd hazaindultam.

Ez egy kisebb részlet a történetünkből.+(fofiepottom)

Sajnos elhanyagolom Gabe.et és nem jut idő a sztorijára de igyekszem.

Hamarosan megismeritek Lunát is :)

Csók. N

Születésnap

Haza felé a vonaton egy kislány ült mellettem,velem szembe az édesanyja.

Akaratlanul is meghallottam miről beszélgettek, a kislánynak születésnapja lesz a héten és édesanyját faggatta mit kap ajándékként.

Azon gondolkoztam vajon miért engem kell ünnepelni?Miért nem édesanyám?Hisz ő szült engem nem de?Ő hordott a szíve alatt 9 teljes hónapig?Akkor miért én kapok ajándékot? Mivel ő nevel,neki köszönhetem,hogy a világon lehetek.Nekem kéne őt ajándékozni ,nem neki kéne meglepni valamivel engem! Tudom érdekes kérdést feszegetek, de ha közeledik a születésnapom édesanyámnak legalább egy csokor virágot veszek és megköszönöm neki,hogy életet adott a számomra..

http://www.youtube.com/watch?v=gH3XxMMxKf0 
Kedvenc számom.
Amikor ezt hallgatom magam vagyok.
Nem kell eljátszom,hogy tucat vagyok.
Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében..(Shakespeare is megmondta)
De ilyenkor nem. Ilyenkor én vagyok. Gondolkodom,létezem. Kilépek a szürke napjaimból és engedem,hogy a sok butaságtól tompított képzeletem szárnyaljon.Dánia,Anglia,Kanada felett. Járom az erdőket,teázok egy karosszékben könyvel a kezemben vagy épp csak csukott szemmel élvezem a pillanatot.
A zene éltető elem számomra.

Aki a zenét szereti, soha nem lehet igazán boldogtalan.
	Franz Schubert

Legenda.

Van egy régi legenda, amely szerint egy fehér és egy fekete angyal kerülgeti a Földet, és figyelik, hallják, hogy az emberek mit mondanak, gondolnak. Ha valaki jól állítja be magát, jót vár, jót remél, akkor a fehér angyal azt mondja, hogy "úgy legyen". És a fekete angyal köteles erre rámondani, hogy ámen. Ha viszont valaki rosszul állítja be magát, szomorú, keserű, akkor a fekete angyal mondja azt, hogy "úgy legyen". És a fehér angyal köteles rámondani azt, hogy ámen. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a hívő, az optimista, a jóra készülő emberek dolgai általában jobban sikerülnek, mint a keserű, pesszimista és rosszat váró emberekéi. Ez nagyon szép legenda, amely megmaradt bennem. Vigyázni kell, hogy mikor száll el fölöttünk a két angyal. Csakugyan hiszek abban, hogy az egyik legfontosabb dolog a bizalom. Popper Péter

Milyen színű?

Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.- Az álmoknak is van színe?- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.- Milyen színű az öröm?- Fényes, kis barátom.- És a magány?- A magány az ibolya színét viseli.- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol. A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.- Na és a szerelem?- A szerelem színe a telihold.- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett.

Kezdés.

Egy kicsit magamról:
Azt hiszem, én olyan vagyok, mint egy magányos farkas. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem szeretem az embereket, de - az igazat megvallva - csak akkor kedvelem őket, ha lehetőségem van mélyen a szívükbe és fejükbe látni.