2011. május 10., kedd

Apró cseprő írások a mindennapokból.

 Hiány:
Egyedül ülök a sötétben, a csillagokat bámulva. Ezer és ezer fényes pont,mely reményt kelt. Mert tudom ezeket te is látod. De ezek az égi pontok haragosan néznek le rám, mert az én szívemben a hiányod érzem. Mely édes,fanyar gyümölcs számomra.Beleharaptam e tiltott gyümölcsbe. Mely hiánnyal van mérgezve. 
Utazás:
Hisz még zsenge a létem,utazni vágyok. Minden tájra,minden helyre. Mert,hogy ha megöregszem, poros emlékeimből,reménykedő szívvel gondoljak azokra az utazásokra amiket ily fiatalon tettem meg. Ezért utazz,fedezz fel! Mert ez a lét, ez változtat, ettől leszel több.
Csak úgy:
Szellőben lubickoló kismadár szeli át az eget. A kislány csodálattal bámulja, e röpke kis lelket.
Ősz van egy hintán ül, várja a kisfiút ki talán soha nem jön el. Egy gyerekkori szerelem meséje ez melyet a képzelet szült és a tapasztalat festett.

2 megjegyzés: