2011. szeptember 15., csütörtök

Gondolatok.



Minden szavad mézédes cseppként csüng az ajkadon, melyekkel ráveszel,higgyem el,hogy szeretsz.

Hazugság. 
Mily édes ital ez, melyet pincérruhába bújt ördögök szívesen fogyasztanak és a Hiszékenységgel szolgálják föl a gyanútlan vendégnek.

 Már messziről láttam repült felém, de megtorpant. Hisz annyi ideje éltem nélküle, azt hitte nincs rá szükségem. Hátat fordított nekem ismét. Utána rohantam, hátha elérem és elmondhatom nem tudok nélküle élni. De a boldogság madara ismét tovább szállt.

Hisz minden kapcsolat csúf véget ér, mikor eljön a herceg és Csipkerózsika poros és vén.

Azt mondják úgy fáj a szív mintha kés szúrnának belém, nos emberek, bennem holmi  hentesbárd mocorog mit szerelmem tart és víg mosollyal szabdalja kicsi szívemet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése