Írnom kell. Itt kell lennem. Kiöntenem a lelkem az idetévedő olvasónak.
Az elmúlt 20percet az ágyamon fekve és a plafont bámulva töltöttem. Kibírhatatlan érzések kavarognak bennem. Nem igazán érzem, hogy e nemes társadalom tagja lennék. Nem vagyok közéjük való. Megpróbáltam én már mindent, de mégis egyedül jobb. Már nem álmodozom, már nem hiszek ezekben. Azt hittem ha kitalálom a dolgokat meg is valósulnak. Nagyba tévedtem.. Minden megváltozott. Nem fogok többé így élni, már elfogyott az erőm a színjátszáshoz. Önmagam leszek. Az olvasós, esetlen kis stréber, és bárki mondhat rám bármit-már nem érdekel. Az élet kegyetlen játék, kiszállni nem fogok, de nyerni sem. Egy olyan mezőn foglalok állást ahol Én lehetek. (Végre)
Mikor az utolsó farkas is felvonyít,magam maradok és várom a lehetetlent...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése