2011. január 30., vasárnap

Unalom lenne tán?

szétszakít-széttép-éget-ordítanám: Fáj. A remény ökle ismét arcon vágott.
---
" a saját életed kovácsa vagy" hajtogatták nekem. Nem!!- sikítom reszketve. én nem tettem semmit miért miért tipornak a sárba? Arcom emelném fel és a fejemre lépnek..
---
remegve kúszok a padlón kezem nyújtanám a hitért. de már csak látomás az elvesző ködbe.
---
Szívem tépném ki és hajítanám utánad. nesze. nekem már nincs rá szükségem. már nem dobog többé- tettél róla..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése