Egy este voltam én és ez a költemény.

Egy lélekdallam cseng a lelkünkben. Egy dal szól szívemben érzelmekről.Minden embernek van egy belső dala, valaki szívesen hallgatja, valaki változtatni kíván rajta. Te is mint a legtöbb ember lehetőséget kapsz,hogy változtass a dalodon. Én nem ide tartozom, nekem a dalom egyedi és nem újrakomponálható.
Képes vagy meghallani mások belső muzsikáját, ha ráhangolódsz, ha fontos számodra. Az én dalom rejtett, csak nekem szól. A magány dala, mely mély és szívszorító. Sokszor próbáltam elnyomni ezt a belső zenét, de sosem sikerült.  Mindig nagyobb hangerőre kapcsolt ha tiltakoztam ellene. Belecsempésztem pár vidámabb akkordot de a dalom ugyanaz maradt. Szól bennem szüntelenül, és mikor a boldog részeket hallgatom, reményt merítek, de utána ismét szürke szólamok hangzanak. Valójában ez emlékeztet ki is vagyok valójában. Az én dalom nem szomorú, lassú szívszorító.
A te nótád változatos, ritmikásabb, élettel teli. Én szívesen hallgatom.

Jobban tettem volna, ha messzire elkerülöm az embereket. Néha teljesen úgy érzem nem tartozok ide. Én egy lelki erdőben élek.
Néha a nap átsüt a fákon,  a sugarak a barátaim. Melengetik a szívemet.De az időjárás is változik,ahogy az életem. Záporeső söpör végig a lelki ligetemen és az összes esőcsepp, könnyeket hoz, a szívem áztatja fájdalommal. Ekkor körém telepednek az erdő állatai akik a jó embereket képviselik, ők csak tesznek egy apróbb gesztust amitől érzem van miért élnem. Egyszercsak szeles idő jön, én csak állok és várok. A fuvallat az új dolgok, új emberek. Akik csak kikerülnek, de sosem találnak rám. HA túl hideg a szellő elbújok egy kis házban az erdő közepén, itt írok, itt lehetek ebben a kis kunyhóban igazán Én. Kopognak az ajtón, kíváncsiskodó turisták ők, kik szerelmet keresnek, útba igazítom őket, de egyiket sem bírom marasztalásra, így sosem látják belülről a házikót. Néha kimegyek a kertembe és nevelgetem a virágaim le csipedem a rossz hajtásaik, megöntözöm őket. Ezek a virágok a megannyi viselkedést szimbolizálja mi egy személy esetében elég sokrétű. Szépen kigyomlálom a rossz szokásokat és újakat,jobbakat "növesztek" a helyükre.
Mesélhetnék az erdőről. Az állatokról,az időjárásról, de hisz így sem értetetem meg magam, akármilyen hasonlattal próbálkozok. Tudod, te mást értessz a magány fogalmán mint én. Én magányosnak érzem magam egy zsúfolt tömegben is. Mert az én dalomat nem játsza egy szív se és az erdőben sem járnak, mert nincs neve sem.
UI: Számból ékesen csengenek e szavak, de számomra üres fecsegés mind ez.