Sziasztook!
Ez a blogom nem működik rendesen! A chat elromlott a bejegyzéseket alig mutatja nem tudom mi van vele..
Lehet,hogy valami gonosz blogmanó elrontotta.
De visszatértem egy új bloggal!
Ha valaki kíváncsi rá http://fenyomag.blogspot.com/!!!
Ott találkozunk!
N.

Baglyocskák.

Sziasztok!!!
Ma az én legkedvesebb állatommal rukkolok elő!
Egyszerűen imádom őket, a legszebb állatok a világon! ( Igen, tudom. Ízlések és pofonok.)
Remélem örömötöket lelitek ebbe a pár képbe!
Addig is minden jót. Húhúhúúúú.

 Bébi Baglyocska

 Elfogadnám ezt a pólót!:)

 Tatto.

 Ő az én kis plüss baglyom, Sörnek hívják és épp vonatoztunk! 

 Macskabagoly

 Karvalybagoly

 Hóbagoly

 A legkedvesebb mesefilmem!

 Erdei fülesbagoly

És utoljára az én kis kedvencem: egy páratlan gyöngybagoly!

Édességbolt

I.
Már messziről láttam a bolt fényeit. A sárga és a zöld neonfény már bántotta a szememet,vagy csak a könnyeim próbáltak utat törni.
Az elmúlt nyáron voltam itt utoljára. Most is mint egy lágy szellő az emlékek körbelengnek.
Akkor nem egyedül voltam, egy magas barna hajú kék szemű fiú fogta a kezem és toszogatott a boltig.
- Nem én nem megyek be!- nyafogtam neki kislányosan.
- Már hogyne mennél Liz , hisz imádod a csokoládét- búgta a fülemben.
A hangján ismét elmélázom. Mélyebb bariton,mely lágyan szólt. Mit meg nem adnék,ha újra hallhatnám..
A távolból hangfoszlányokat hallok, az elmém ismét játszadozik,ahogy pár hónapja teszi.
Meglátom magunkat.
Hűvös nyári este, a nap mögöttünk bukik le de a napszemüveget mindketten szorgosan viseljük és nevetünk. Lágy dallamos nevetés csapja meg a fülem.
- Na de Liz, ne hülyéskedj már, nem lehet,hogy a férfiak előbb hordtak szoknyát mint a nők!- nevetett ki engem.
-Matt, nézz utána, hihetlen vagy! Komolyan nem hiszel nekem?- próbáltam győzködni.
Már egyre közeledek a bolthoz. Hirtelen a félelem tejfogával mart a szívembe. Vajon helyes döntöttem,hogy eljöttem ide?
Képzeletem szerelmes párja mögöttem jár pár lépéssel, a jókedvük méregként hat rám.
Pár lépés az ajtóig és akkor megtorpanok.
Bámulom a koppottas feliratot. Sam bácsi édességboltja,minden boldogság forrássa. Gondolatban hozzá fűzöm,hogy énis hagytam itt a boldogságomból egy darabot.
A kezemet a kacskaringós kilincsre teszem,hideg vas bántja a remegő kezem, de nem engedem el, nem tudok dönteni belépjek-e, a pult mögül az eladó arcát nem látom de eltudom képzelni,hogy bolondnak tarthat.
Belépek és az illatok egyből körülfognak. Még ki sem nyitom a szemem,tudom mi hol van. Bal oldalon cukorkák,nyalókák,csokoládék. Jobb oldalon a különleges édességek. Levendulás és mentás sütemények.
Amint kinyitom a szemem, ezerféle szín rohamoz meg. A csokoládé éjfekete és selymes barna színe, a cukrok vad pirossága és bájos rózsaszínje, a nyalókák égkékje és fű zöldje.
A polcok felé fordulok mert a szemem csipí a könny. A hiánya átjárja a testem.
Gyorsan előveszek a táskámból egy zsebkendőt és felitatom vele az elszabadult sós cseppeket.
Oda fordulok az eladóhoz semmi gondolkodás nélkül és kérnék egy tábla mentás csokoládét és akkor..
Elvesztettem az eszméletem, talán a fájdalom hatására ami körbe járt vagy valami más miatt, nemtudom. Egy másik helyen jártam. Hallottam a hangját: Liz hallassz engem? Liz,Liz,Liz!!  De erőm nem volt válaszolni. Édes mármorban úsztam mit a hangja adott. És akkor megszűnt minden.
  Mindig rettegtem attól,hogy vissza jön ide.De  én sem tudtam tőle elszakadni sosem. Ezért dolgozom ebben a piciny édességboltban. Ez a hely mindig Lizre emlékeztet, amikor utoljára itt jártunk egy csodálatos nyarat töltöttünk együtt. Majd Liz visszautazott a városba és kilépett az életemből. Amikor meghallottam az ajtó felett lévő kis harang hangját akkor megpillantottam őt. Hosszú vörös haja copfba fogva,szokásos farmert viselt és meleg kabátot a csípős őszi szél ellen. Egyből a polc felé fordult így nézhettem még észrevétlenül egy darabig. A kabátján színtelen cseppek csillogtak és zsebkendőért kutatott. Ő sem felejtett el. És akkor megfordult. Smaragd zöld szeme az enyémbe fúrodott, és akkor össze esett. Ki ugrottam a pult mögül és letérdeltem hozzá. A karjaim közé vettem és szólongattam, semmi.  Ahogy át vettem őt a másik karomba épp nyúltam a telefonért,hogy mentőt hívjak, kicsúszott egy gondosan összehajtott lap a zsebéből.
Széthajtogattam és olvasni kezdtem:
Kedves Ismeretlen!
Ma elindultam egy édességboltba (nagyon remélem meg is érkeztem)! Ez a piciny hely belopta magát a szívembe, itt jártam utoljára a szerelmemmel. Újra át szerettem volna élni a pillanatot, a csodás emlékeket mit ez a nap okozott. De el kellett hagynom őt, mert ez volt életem utolsó nyara. Gyáva voltam és igazságtalan vele szemben,de csak meg akartam óvni őt.Súlyos betegségben szenvedek és bármelyik napon,órában,percben megállhat a szívem. Valószínűleg,ha ezeket a sorokat olvasod én már nem vagyok az élők között.
Itt megálltam. Ez képtelenség.. Gyorsan Liz mellkasára tettem a kezem,hogy megbizonyosodjak lélegzik-e. És akkor a felismerés a csontig hatolt. A szeme lecsukva, halvány bőre alatt már nem lüktettek a kék erek. Elment.
Felugrottam, a levelet zsebre tettem és összeszorult torokkal a mentőket tárcsáztam.Pár perc múlva már hallottam a szirénákat. De bebizonyosodott, Liz már nincs itt.
Az elvesztése térdre kényszerített, ott nyílvánosan az emberek előtt, sírtam mint egy kisfiú aki elvesztette a plüss mackóját, de én az életemet vesztettem el, a reményt,hogy csókolhatom újra a száját,hogy nyáron vissza tér hozzám.
Mielőtt Liz testét egy hordágyra tették, megkérdezték segíthetnek-e valamiben,hogy ismertem-e a lányt és, hogy szükségem van orvos segítségére. Én csak annyit kértem hadd maradjak egyedül.
Az édességbolt padlóján feküdtem. A hideg kő, jól esően hűtötte az arcomat. Összeszedtem magam és elő kerestem a farzsebemből a levelet,Liz búcsú levelét.
Sajnálom,hogy át kellett ez élned, de remélem megérted. Akartam magamnak egy utolsó napot,hogy a halál után is emlékezhessek rá.
Most hívd a mentőket,ők majd értesítik a szüleimet..mondd meg nekik,hogy nagyon bánom, amiért eljöttem otthonról és nagyon szeretem őket. Az ő levelük az íróasztalom második fiókjában van. Kérlek ezt ne felejtsd el.
Üdvözlettel és mérhetetlen hálával: Liz.
Az üresség ami betöltötte a lényem mérhetelen volt. Elveszítettem őt örökre.
A könnyeimmel küszködve ismét a telefonhoz másztam és tárcsáztam a szüleit. Ezt még meg kellett tennem érte...
II.
A fekete öltöny szokatlanul simult a testemre. Sandy nagymamám temetésén volt rajtam utoljára, de annak is vagy 3 éve.
-Matt! Siess mert elkésünk!- szólt anyám be a szobámban.
Én csak álltam az ablaknál a madarak búcsúénekét hallgatva. De ők még visszatérnek tavasszal, de Liz sosem fog.
-Matt, kisfiam igyekezz! Ha időben oda akarsz érni gyere, a város messze van!- ripakodott rám apám.
-Megyek! - szóltam ki nekik erőtlenül.
A kocsiban csak bámultam kifelé és néztem ahogyan felkel a nap. Valahol azt tartják, hogy a felkelő nap sugarai reményt hoznak az életben, új esélyt adnak egy jobb világnak. De én már nem hittem ebben. Amióta Liz végleg elment, azóta már nem tudok hinni semminek.Arra sem emlékszem,mikor érkeztünk meg csak akkor eszméltem föl amikor egy vörös haj keretezte arc szorosan megölel. Selymes fekete blúzát az arcomba nyomja, virágillata volt.
-Ó,Mattie! Annyira sajnálom,hogy így kell viszontlátnunk egymást (ekkor már szembe néztem vele és láttam a kisírt,fáradt szomorú szemeit Liz édesanyjának)szólt szomorúan.
-Igen, én is- ennyit tudtam kibökni. Még is mit mondhattam volna? Hogy rettentően sajnálom, de végig hazudott nekem Ő is ahogy Liz tette? Kedveltem Corneliát, de ezt sosem fogom neki megbocsátani, tudta pontosan mit érzek Liz iránt.
A hely ismerős volt számomra régen Liz, rengeteget mesélt az otthonáról. Bár sosem volt alkalmam látni, de tudtam pontosan mi-hol van.  Láttam az öreg fenyőfát ami az ablaka előtt állt,ahonnan a madarakat etette. Láttam a kis kerti padot,ahol elmondása szerint órákig olvasott. Belevesztem a gondolatokba, ekkor egy kislány elkezdte rángatni a nadrágom szárát.
Matt!Matt!Maaaattt!- kiabálta a piciny hercegnő.
Ó Szia Lilie! Örülök,hogy látlak, hogy van az én pici hercegnőm? A karomba kaptam a kis tüneményt.
Az arcocskáját a vállamba fúrta és csak annyit sutogott belé: Hiányzik Liz!
Igen nekem is! El sem hiszed mennyire- válaszoltam erőtlenül.
Ráeszméltem,hogy Lilie előtt nem kéne mutatnom,hogy én is ugyanolyan gyenge vagyok. Ezért kézenfogtam és szomorúan megkérdeztem: Akkor indulunk?
Ő volt az egyetlen ember akiben sosem csalódtam. Mindig is egy jótevő tündérként gondoltam Liz hugára. Bár Lilie még csak 6éves volt, de elég sok ravaszság szorult belé. És mindig lefoglalta a szülőket ha mi csak kettesben akartunk lenni.  Tartoztam neki!
A lelkész úr szólótt, mély de mesterkélt gyászos hangján:Ezért amikor most megállunk ... testvérünk koporsója mellett, Istenhez fordu-lunk kegyelemért, nála keresünk vigasztalást, útmutatást, reménységet.
Az utolsó szó. A remény. Egész testemben remegtem. Épp leengedni készültek a koporsót, de én nem tudtam felfogni,hogy Liz több méteren feküdjön lent a fölbe örök nyugalomban. Ilyen távol még sosem éreztem magam tőle. Ez kiborított. Letettem Lilie-t a karomból.És rohantam.Szúró tekinteteket érzek a hátamban, magam előtt látom szüleim megbotránkozott arcát. De én csak futok, minél messzebre ettől. Képtelen vagyok felfogni,hogy Liz végérévényesen elment. Megyek , megyek csak legyek már távolabb innen, rohanok valahová ahol még eltudom hinni, hogy Ő még mindig él. Jó 20perce nem álltam meg, a bordáim közé beszorult levegő kíméletlenül fáj. Egy vasútállomáson találom magam. Leroskadok egy lépcsőre.A zihálásom csillapodik.Az eső úgy hull az arcomra. már nem tudom hogy sírok-e vagy csak az égi cseppek azok amik borítanak.

III. 

Pár óra múlva a rezgő mobilomra ébredtem. A kijelző 21 nemfogadott hívást mutatott. Anyu,Anyu,Apu,Ismeretlen,Ismertelen,Heath,Anyu,Anyu..  Bejövő hívás Anyu.

Megnyomtam a zöld gombot és a fülemhez emeltem. Édesanyám hangja bántotta a fülemet.

Matt! Hol a csudába vagy? Ezerszer hívtalak. Több órája se híred se hamvad! Hogy tehetted ezt velem? Most mondd meg hol vagy és érted megyünk! Lesz miről beszélgetnünk otthon!- kiabált le Anyu.

Gyorsan körbenéztem és megláttam egy fehér feliratot. 

A King Cross állomáson- válaszoltam.

A parkolóba siettem mert tudtam, hogy oda jönnek. Az esőt mintha dézsából öntenék.Az átázott cipőm cupogott és a ruhám ólomsúlyként nehezedett rám. Az elmúlt pár órára sehogy sem emlékszem. Mit keresek én a londoni King Cross állomáson? Egyáltalán mit keresek Londonban? Miért van rajtam a fekete öltöny? És akkor minden egyes képkocka fájdalmasan bevillant. Liz az édességboltban,Meredith szomorú arca,a koporsó,hogy otthagytam a temetést. Féltem ezek után szembe nézni a szüleimmel. Ők az én szerelmemet apró tiniszerelemnek gondolták. De nem az volt. Liz több volt annál,sokkal több.

Nehéz szívvel nyitottam ki a kocsi ajtaját. Behuppantam az ülésre. Anyám rosszaló pillantását egyből magamon éreztem, mert a ruhámból lévő víz beterítette a hátsóülést.Az autóút kínosan csendben telt csak a kocsi motorja hallatszott. Sem apám,se anyám nem üvöltött nem vontak kérdőre.  Ez volt a legrosszabb. 

 Hétfő reggel

2napja nem mozdultam ki a szobámból, de ma iskolába kellett mennem.Szembe néznem Heaht-el és megírni egy kémia dolgozatot amiről már tudom,hogy rossz lesz. Az órám 6.40-t mutatott. Felkeltem pedig lett volna még  háromnegyed órám pihenni. De képtelen voltam. 

Folyt.Köv.

Gondolatok.

Minden szavad mézédes cseppként csüng az ajkadon, melyekkel ráveszel,higgyem el,hogy szeretsz.

Hazugság. 
Mily édes ital ez, melyet pincérruhába bújt ördögök szívesen fogyasztanak és a Hiszékenységgel szolgálják föl a gyanútlan vendégnek.

 Már messziről láttam repült felém, de megtorpant. Hisz annyi ideje éltem nélküle, azt hitte nincs rá szükségem. Hátat fordított nekem ismét. Utána rohantam, hátha elérem és elmondhatom nem tudok nélküle élni. De a boldogság madara ismét tovább szállt.

Hisz minden kapcsolat csúf véget ér, mikor eljön a herceg és Csipkerózsika poros és vén.

Azt mondják úgy fáj a szív mintha kés szúrnának belém, nos emberek, bennem holmi  hentesbárd mocorog mit szerelmem tart és víg mosollyal szabdalja kicsi szívemet.

Új!Új!Új!

Sziasztok!
Itt a megújult blogom!
Remélem ezt is követni fogjátok!
Az második tartalmasabb bejegyzés hamarosan!
Minden jót! Nikol

Eredményhirdetés

Először is köszönettel tartozom minden írópalántának aki részt vett a pályázatomon!
Fantasztikus munkákat olvastam!
Az első három helyezettet emelném ki!
Na lássuk!
1. hely Nora017 Álom című munkája
2. hely Johanna Végső pillanatja
3. hely Bonnie Bell Álmok erdejéje
Gratulálok mindenkinek!

Sziasztok!

Újult erővel visszatértem és majdnem épségben is a tánctáborból!
Most nézem át a munkáitokat,ezen a héten EREDMÉNYHÍRDETÉS!
Kezdődjön az izgulás!
Köszönöm,hogy részt vetettek!
Millió csók. Nikol

Nagyobb méretben megtudjátok nézni, ha a képre kattintotok.

Láttam már eleget, tapasztaltam, bár keveset, itt az ideje,hogy elkezdjem,élni az életem. 
Hello Olvasók!
Ma sok újdonságot teszek fel! Remélem itt vagytok ti is! Annyi minden történt velem mostanság,hogy 1000oldalas könyvet tudnék írni belőle.
Írások, zenék, filmek.. Millió újdonság amit szeretnétek.
Versenyt is hírdetnék, természetesen íróit! Ha kapok visszajelzést minimum 5 fővel akkor a részleteket írom is!
Addig is jók legyetek! Üdv. N

Visszatérés.

Az üresség.
A lelket egy pohárhoz tudom hasonlítani. Hisz a pohár ugyanúgy mint a lélek, újratölthető. Vannak időszakok az ember életében amikor kiürül a lelke. Ilyenkor nem is gondolsz arra,hogy esetleg ismét tele lehet. Csak nézed lelked pohara legalaján a cseppeket, amik a boldogságod jelentették. Minden kis csöppecske egy emléket jutatt eszedbe. Sírnál, de már nem folynak a könnyeid. Mert a szomorúság italából sem tudsz tölteni magadnak.
De ezért vannak a barátok, akik újabb és újabb üvegeket nyújtanak neked, a boldogság, szeretet és bizalom üdítőjével. És akkor arcodon ismét vidámság terül és boldogan koccintassz az Élettel, a teli poharaddal.

Ne haragudjatok rám!

Sziasztok Kedves Követőim!
Sajnálom, de egy darabig biztos nem lesz friss.
Lelkileg teljesen a padlón vagyok, de ezt egyszer megírom nektek. De nincs erőm még hozzá.
Remélem ti jól vagytok és minden rendben!
Igyekszem gyorsan összeszedni magamat.
Minden jót. N.

Egy kis zenét hoztam mára. Remélem tetszik nektek.
Szerintem nem szokványos,épp ezért nektek és nekem való! Csók. N

Apró cseprő írások a mindennapokból.

 Hiány:
Egyedül ülök a sötétben, a csillagokat bámulva. Ezer és ezer fényes pont,mely reményt kelt. Mert tudom ezeket te is látod. De ezek az égi pontok haragosan néznek le rám, mert az én szívemben a hiányod érzem. Mely édes,fanyar gyümölcs számomra.Beleharaptam e tiltott gyümölcsbe. Mely hiánnyal van mérgezve. 
Utazás:
Hisz még zsenge a létem,utazni vágyok. Minden tájra,minden helyre. Mert,hogy ha megöregszem, poros emlékeimből,reménykedő szívvel gondoljak azokra az utazásokra amiket ily fiatalon tettem meg. Ezért utazz,fedezz fel! Mert ez a lét, ez változtat, ettől leszel több.
Csak úgy:

Szellőben lubickoló kismadár szeli át az eget. A kislány csodálattal bámulja, e röpke kis lelket.

Ősz van egy hintán ül, várja a kisfiút ki talán soha nem jön el. Egy gyerekkori szerelem meséje ez melyet a képzelet szült és a tapasztalat festett.

Isten éltessen!

Blogdíj!

Egy pályázatra készített díjam. Remélem tetszik nektek!

A lány és a farkas!

Először is nagyon sajnálom,hogy nem volt friss. De angol vizsgára tanultam,barátnőmmel Egerbe utaztam az osztályával,Majális is volt.. Szóval nem igazán volt időm gép elé kerülni.
Na szóval A lány és a farkas. Ma moziba mentünk barátnőmmel és az Ő osztálytársaival,akik megjegyzem nagyon kedvesek és eléggé megszerettem Őket. 
A lány és a farkas című filmet választottuk,egy kis huza-vona után! De végül győzött az erős női nem és ezt néztük meg. Nekem iszonyatosan tetszett ez a modern Piroska. Bár volt néhány rész amikor az ereimben megfagyott a vér. De ezt leszámítva imádtam. És hmm. Olyan pasik voltak benne. TEAM PETER!! No,mindegy.Szeretettel ajánlom nektek. 
Plusz: Az Alkonyat rendezőjének filmje, kissé látszik is az alkonyatos beütés! 

Tartalom:
Valerie (Amanda Seyfried) gyönyörű, fiatal nő, aki két férfi közt őrlődik. Szerelme Peter (Shiloh Fernandez), egy érzékeny lelkű kívülálló, szülei azonban a gazdag Henry (Max Irons) feleségének szánják. Mivel nem akarják elveszíteni egymást, Valerie és Peter éppen a szökésre készülnek, amikor a lány nővérét megöli egy farkasember, aki a falut körül sötétedő erdőben vert tanyát. Évekkel ezelőtt a lakók egyezséget kötöttek ugyan a szörnyeteggel, hogy minden hónapban feláldoznak neki egy állatot, a vérvörös Hold fénye alatt azonban már nem éri be ennyivel.
Bosszúra szomjazva a lakók felbérelnek egy vérfarkas-vadászt, Solomon atyát (Gary Oldman), hogy ölje meg a bestiát. Solomon figyelmezteti őket, hogy a farkas ,aki nappal emberi formában létezik, valószínűleg közülük való ? ahogy pedig a halottan száma nőni kezd, Valerie sejteni kezdi, hogy egyik szerelme az?

És itt van egy zene a filmből! Nekem szerelem lett első hallásra!

Inkább legyek szegény egy könyvekkel teli kunyhóban, mint egy olyan király, akiből hiányzik az olvasás szenvedélye.

Sajnos hiányzik egy pár darab amiket kölcsön adtam de Ők az én legféltettebb kincseim! 

Bree Despain: The Dark Divine

Sziasztok! Újabb kiolvasott könyvvel érkeztem! Hát imádtam! Van benne minden! Misztikum, nehéz szerelmi ügy, megdöbbentő fordulatok! 10/9.7 Szeretettel ajánlom mindenkinek, de egyben biztos vagyok! Nem fog nyugton hagyni amíg nem érsz a végére. 

Tartalom:

A tékozló fiú. Egy veszedelmes szerelem. És a halálos titok...

Grace Divine, a város lelkészének lánya beleborzong, valahányszor visszaemlékszik arra az éjszakára, amikor Daniel Kalbinak nyoma veszett. Nem csupán a fiú eltűnésének körülményeit fedi sűrű homály, de a lány bátyja, Jude sem tud elfogadható magyarázatot adni arra, miért tért haza vérrel borítva.

 

Egy nap Daniel hazatér, Grace pedig hamarosan döntéshelyzetbe kerül: vagy hagyja magát Daniel iránti vonzalma által irányítani, vagy engedelmeskedik Jude akaratának. Miközben a lány egyre közelebb kerül szerelméhez, lassanként megtudja, mi történhetett azon a borzalmas éjen. Ráébred, hogy veszély fenyegeti mindazokat, akik kedvesek számára, megmentésüknek azonban ára van: Grace üdvössége. 

Bree DeSpain fordulatos regénye hátborzongató izgalmakat tartogat. Lebilincselő történet hűségről, szenvedélyről és önfeláldozásról.

Hejhóó!

Úgy döntöttem nyitok egy új blogot az Édességboltnak! (Mert eldöntöttem,hogy folytatom a sztorit)
Még nincs teljesen kész,de ha benéznétek és írnátok kommentárt a chat-be nagyon megköszönném:)
Minden jót nektek. Nikol.
http://edessegboltbymoonlightnikole.blogspot.com/
Köszönöm szépen még egyszer!!!

Stacey O'Brien: Wesley,kedvesem

Szép estét:)! Ma végeztem a Wesley,kedvesemmel. Egyszerűen elvarázsolt. És megszerettem a gyöngybaglyokat komolyan. Csodás lények:) Imádtam ezt a könyvet. 10/9.

Egy bagoly, egy lány és a szeretet különös története "A ragaszkodó, különleges, vidám és bölcs Wesley feltárja előttünk a Bagolymódit - valamint az Istenhez és a kegyelmi állapothoz vezető utat." 
Stacey O'Brien biológus 1985-ben, Valentin napon ismerte meg a négynapos gyöngybagolyfiókát - és a végzetes találkozás bámulatos, 19 évig tartó kapcsolattá nőtte ki magát. A szárnyideg-károsodott kisbagolyról megállapították, hogy soha nem tud majd tökéletesen repülni, és egyedül nem maradna életben a vadonban. O'Brien, a caltechi bagolylaboratórium fiatal asszisztensnője azonnal beleszeretett a szerencsétlenül járt bagolyfiókába, és magához vette a madarat. A humoros és megrendítő Wesley, kedvesem kettejük két évtizedes, drámai kapcsolatát meséli el.